Lelkünk
Az éj csendjében,
angyalszárnyon
jár a lélek.
angyalszárnyon
jár a lélek.
A napi gondok
távolában
megpihen.
távolában
megpihen.
Angyali hangok
Az út - amelyen lépkedek,
erdőkön – völgyeken átvezet.
Lépteim nyomán virágok nyílnak,
szivárványszínű lesz a holnap.
Amerre járok, mosolygós emberek.
Fényem - ragyogja át a végtelent.
erdőkön – völgyeken átvezet.
Lépteim nyomán virágok nyílnak,
szivárványszínű lesz a holnap.
Amerre járok, mosolygós emberek.
Fényem - ragyogja át a végtelent.
Éjszaka
Múlt
éjjel álmot
láttam,
az égen szálltam
hófehér ruhában,
felhők felett
otthonra leltem,
az egész világ,
apró gömb
kezemben.
láttam,
az égen szálltam
hófehér ruhában,
felhők felett
otthonra leltem,
az egész világ,
apró gömb
kezemben.
Hogyha
Hogyha a rosszat eltemetném,
csupa jót ültetnék a helyébe.
Apró szeretetvirágok nyílnának
az emberek szívébe.
Eltüntetném mind a bántót,
csak igaz szavak szólnának.
Szép világom új reménye,
boldogságot hozna a világnak.
csupa jót ültetnék a helyébe.
Apró szeretetvirágok nyílnának
az emberek szívébe.
Eltüntetném mind a bántót,
csak igaz szavak szólnának.
Szép világom új reménye,
boldogságot hozna a világnak.
A
mindenségben
Mintha
minden nekem szólna,
az
őszi szél is értem zúgna.
Sárga
- rőt levelek tánca,
napfényben
fürdő földi násza.
S
bár létezésem, röpke pillanat
varázsa
- átölelném a világot,
itt
van egy karnyújtásra.
Örök szeretet
(Apának)
Már nem tudom
milyen az
mikor nem voltál
lelked, lelkemhez
oly közel jöhetett.
Talán azért lettem,
hogy te legyél
s ahogy te vagy
én is úgy létezhetek.
Kitárult a világ,
s benne
minden szín lett
és minden szeretet.
milyen az
mikor nem voltál
lelked, lelkemhez
oly közel jöhetett.
Talán azért lettem,
hogy te legyél
s ahogy te vagy
én is úgy létezhetek.
Kitárult a világ,
s benne
minden szín lett
és minden szeretet.
Feltétel nélkül
Járj békével utadon,
szíveddel szeress.
Szemedben, a szeretet
tüze lobogjon.
Kezed, gyógyító oltalom
lesz.
Piciny lélek
Lelked piciny virága nyiladozik éppen,
szíved dobbanása még alig hallható.
Meg sem születtél, gondolatainkban
éledsz -
A szeretet összeköt, s még nem is
látott arcocskád simogatja a szó.
Legyél a csend, most ne szólj.
Lehunyt szemed mögött,
filmként peregnek elrejtett vágyaid
s újjászületnek a gyermeki álmok,
ahogy a múlt, a jelennel összeér.
Lehunyt szemed mögött,
filmként peregnek elrejtett vágyaid
s újjászületnek a gyermeki álmok,
ahogy a múlt, a jelennel összeér.
Szemedben
Szemedben magam látom,
megfoghatatlan érzés –
Mindig is szerettelek!
Emlékek ködén át, elmúlt
életek rejtekén
valahol már velem voltál,
s ahogy az idő hálója most
szakadozni látszik, titkai
a jelenben érintenek.
Egy hang – mi szívemből szól
egy érzés – mi bennem él.
Üzenem a széllel
a hajnali fénnyel.
A szív érez, és
Szívedben
Szívedben leszek a holdfény
szemedben a csillogás
Lelkedben az örök napfény
arcodon a mosolygás.
Szívedben leszek a holdfény
szemedben a csillogás
Lelkedben az örök napfény
arcodon a mosolygás.
Szeretve, szeretetben
Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre,
semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az.
Hogy is mondhatnám?
Csak az enyém vagy!
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon,
s én is így szeretlek.
Hisz’ csak a gyönyör számít,
Ami te vagy, s én vagyok.
Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre,
semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az.
Hogy is mondhatnám?
Csak az enyém vagy!
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon,
s én is így szeretlek.
Hisz’ csak a gyönyör számít,
Ami te vagy, s én vagyok.
Hold és szerelem
Most már örökre rád gondolok,
a hold fényében téged látlak.
Hozzám nőttél észrevétlen
a lelkemben élsz,
testemben érzem a vágyat.
Szavaid mint édes folyam
a szívemig elérnek,
mesélsz szerelemről - és tudom,
hogy már régen ismerlek téged.
Nem tudhatjuk a jövőt, az még titok.
Örüljünk a mának.
A pillanat varázsa ha elragad,
öleljük a végtelent - gondolatban
egymás karjában.
Holdfény
Nézd, az égen a hold fényét!
Átölel szerelmes éjszakán.
Beragyogja utunk, bármerre
járunk -
S vigyázza álmunk, hol
a lélek - haza talál.
Mondd
Mondd, ha álmodnék - Őriznéd álmom?
Ölelnél - mint lágy takaró, gyengéden
testemet.
S az évek múlása, ha majd arcomra
ráncokat varázsol -
Őrzöl ugye, akkor is?
Hűen, akár egy kisgyereket.
Emlék – képek
Elszorult szívvel lépkedsz a régi úton,
keresed gyermekkori éned halvány képeit
az öreg ház, a vén diófa már rég nem áll itt
új lakótelep épült a helyén.
De te csak mész, tovább lázas igyekezettel
szemed előtt filmként peregnek emlékeid -
a valóság képe mögött megelevenedve,
minden szépség – mit egy kisgyerek szíve bír.
Elszorult szívvel lépkedsz a régi úton,
keresed gyermekkori éned halvány képeit
az öreg ház, a vén diófa már rég nem áll itt
új lakótelep épült a helyén.
De te csak mész, tovább lázas igyekezettel
szemed előtt filmként peregnek emlékeid -
a valóság képe mögött megelevenedve,
minden szépség – mit egy kisgyerek szíve bír.
Látlak
Látlak téged víz tükrében,
eső utáni szivárvány színében
sötét éjen holdsugárban,
tücsök szóban, hajnaltájban
álmomban hol a lélek tánca,
mint ezernyi pillangó földi násza
nap–nap után felfedezlek, a
szavak varázsában is szeretlek.
A siófoki ház
Gyermekkori emlékek jutnak eszembe,
ahogy állok az öreg ház előtt.
Önfeledt nevetésünk itt cseng fülemben,
s a lépcsőház hűvösét érzem bőrömön.
Illatok, érzések keverednek, nekem
már mindig ilyen lesz a balatoni nyár.
A nagymamám vidámságát
őrzöm szívemben.
Szeretettel ölel,akár a tó vize
gyengéden ölébe zár.
Gyermekkori emlékek jutnak eszembe,
ahogy állok az öreg ház előtt.
Önfeledt nevetésünk itt cseng fülemben,
s a lépcsőház hűvösét érzem bőrömön.
Illatok, érzések keverednek, nekem
már mindig ilyen lesz a balatoni nyár.
A nagymamám vidámságát
őrzöm szívemben.
Szeretettel ölel,akár a tó vize
gyengéden ölébe zár.
Apának
Kaptam szeretetet, sok-sok biztatást
minden szavaddal erősebb vagyok.
Mit az évek, ha el is vettek -
százszor-ezerszer többet kapok.
Köszönet a sok jóért! – hisz
a legfontosabbat tanítottad:
Mindig ember légy gyerekem
egy életen át!
Őrizlek
Napok forgatagában
s az éjszaka hallgatag
csendjében –
őrizlek, szívem minden
szeretetével.
A nagyapám
( Bachraty Ferenc emlékére)
A nagyapám kezét, tanító
soha nem vezette.
Mégis, ámulatba ejtőek rajzai.
A természet mély tisztelete,
ragyog képein
soha nem vezette.
Mégis, ámulatba ejtőek rajzai.
A természet mély tisztelete,
ragyog képein
Születő gondolat
Hol napok s van hogy éjszakákon át
fejemben gondolatok keverednek,
mint sűrű fellegek, midőn
nyári záporhoz gyülekeznek
bennem is, vihart kavarnak
a szavak.
Sorsok
Láthatatlan szál köt össze minket.
Miért van ez?
Te sem tudod, én sem tudom.
Láthatatlan szál köt össze minket.
Miért van ez?
Te sem tudod, én sem tudom.
Sorsunk fonala itt, és most
fonódik össze.
Mint egy játék, melyben egymás
mellé osztott szerepet kapunk.
Emberi érzések
Lehunyt szemmel is
látlak téged, nem korlátoz
se nap sem éj.
Oly régen élsz szívemben
akkor is látlak,
ha elfed az éj sötétje
és szemem nem lát
semmi fényt.
Nincs más összetartóbb
a világon, csak
Te meg Én.
Mint virágnak illata,
méheknek a mézük.
Megannyi szépség,
mi egymásért terem.
S benn’ az emberi érzés
legfőképpen.
Hisz lehunyt szemmel
is látlak téged,
s a szívedben mindig
ott leszek neked.
Lehunyt szemmel is
látlak téged, nem korlátoz
se nap sem éj.
Oly régen élsz szívemben
akkor is látlak,
ha elfed az éj sötétje
és szemem nem lát
semmi fényt.
Nincs más összetartóbb
a világon, csak
Te meg Én.
Mint virágnak illata,
méheknek a mézük.
Megannyi szépség,
mi egymásért terem.
S benn’ az emberi érzés
legfőképpen.
Hisz lehunyt szemmel
is látlak téged,
s a szívedben mindig
ott leszek neked.
Az élet csodái
Mily hatalmas lélek vagyon,
e törékeny porhüvelyben.
S a tökéletlen test mégis,
mennyi csodát véghez vihet.
Káprázat elméje, külleme elbájoló.
Megannyi sokszínűség,
mi e földön teremtetett.
Ám, de sok van ki szívtelen,
és gaz tetteket követ.
Hisz gyarló az ember.
Gyűlöl és szeret.
E furcsa létben,
mi hát a mozgató rugó?
Az igaz, és hamis út határa,
hol egybemosódik
A jóra rátalálni,
csak nemes szívvel lehet.
Mégis mindig változhatunk,
a jóra törekedve.
S ha gyarló is az ember.
Gyűlöl és szeret..
Szíve telve szeretettel, hittel.
Ne veszítsd hát a reményt.
Ember!
Bízz a jóban, nemesben.
S magadban találd meg a végtelent.
Szárnyalás
Úgy éreztem, már tudok repülni,
az érzelem szárnyán messze jutok.
Mégis visszarángattak a földre
pedig szárnyalnék, szabadon.
Akkor is, ha még nem tudok.
Úgy éreztem, már tudok repülni,
az érzelem szárnyán messze jutok.
Mégis visszarángattak a földre
pedig szárnyalnék, szabadon.
Akkor is, ha még nem tudok.
Megcsalt érzéseink
Hazug mosoly,
mely szerelmet ígér.
Csalfa álarcok mögül,
igaznak hitt szavak.
mely szerelmet ígér.
Csalfa álarcok mögül,
igaznak hitt szavak.
Az ember már csak ilyen,
vakon tud szeretni.
Szíve csalja meg ott,
mi a szemnek
nyilvánvaló igaz.
vakon tud szeretni.
Szíve csalja meg ott,
mi a szemnek
nyilvánvaló igaz.
Úgy hiszi
becsapták érzékei,
bár ez nem teljes való.
Hinni akarta érzéseit!
Álmai meséjébe rejtve,
csalóka képeit.
becsapták érzékei,
bár ez nem teljes való.
Hinni akarta érzéseit!
Álmai meséjébe rejtve,
csalóka képeit.
Szavak
Gyilkos szavak,
melyek lassan de
biztosan ölnek
Szívet maró fájdalom,
mely hamis mosoly mögé
bújva arcomon ül.
melyek lassan de
biztosan ölnek
Szívet maró fájdalom,
mely hamis mosoly mögé
bújva arcomon ül.
Miért nem látod,
a néma kiáltást?
a néma kiáltást?
Bennem az érzés
benned érzést keresve,
csak halott szavakra lel
mely lassan, de
biztosan öl meg!
benned érzést keresve,
csak halott szavakra lel
mely lassan, de
biztosan öl meg!
De már nem félek.
Látod?
Újra mosolygok,
Kedvesem.
Újra mosolygok,
Kedvesem.
Ne félj
Ne félj - megvédlek,
ha bántana bárki.
Szólj - s én melletted
vagyok.
Ám saját félelmeiddel,
nem tudok csatázni.
Az a te harcod.
Kell, hogy adjunk jót egymásnak.
Egy mosolyt, szebben éljünk - szelíden.
Sok kis lépés mit tennünk kell.
Egy szebb világért, a jövő gyermekeiért.
Ők is értsék, nekik is fontos legyen.
Annyi szépség van, mit adnunk kell.
S mint a láncszemek, egybefonódik
Adjon az ég
Békét a léleknek
és szeretetet.
A boldogság oly
törékeny,
két szívnek kell
őrizni azt.
A lélek szabadsága
A lelkünk szabadnak született!
Az évek során, ezt miért felejtjük el?
Súlyokat rakva vonszoljuk magunk
mégis, másra mutogatva jajongunk
sanyarú létünk siratva el.
Ébredjünk hát fel, vegyük észre!
A szabadság, a mindenség részei
vagyunk.
Vessük le hát e rút álarcot,
lássuk végre önmagunk!
lássuk végre önmagunk!
A feladat nehéznek tűnik
mégis végtelenül egyszerű.
S ha sikerül - jutalmul újra
mégis végtelenül egyszerű.
S ha sikerül - jutalmul újra
a fény részei lehetünk, és végre
végre haza érhetünk.
A szeretet átölel
A szeretet érzés, bennem oly erős.
ha figyelsz, talán tükrözik a szavak.
Néha, nehéz leírni mi a szívemben van,
úgy érzem, adnom kell - átadni önmagam.
Hisz benne vagyok minden sorban,
a szeretetem átölel.
ha figyelsz, talán tükrözik a szavak.
Néha, nehéz leírni mi a szívemben van,
úgy érzem, adnom kell - átadni önmagam.
Hisz benne vagyok minden sorban,
a szeretetem átölel.
Kell, hogy adjunk jót egymásnak.
Egy mosolyt, szebben éljünk - szelíden.
Sok kis lépés mit tennünk kell.
Egy szebb világért, a jövő gyermekeiért.
Ők is értsék, nekik is fontos legyen.
Annyi szépség van, mit adnunk kell.
S mint a láncszemek, egybefonódik
a sok jótett, s lesz belőle óriási láncolat
mi körbe öleli otthonunk, e vén Földet.
Hisz, erre most már nagyon -
nagyon nagy szüksége van.
mi körbe öleli otthonunk, e vén Földet.
Hisz, erre most már nagyon -
nagyon nagy szüksége van.
Karácsony éjjelén
Volt egyszer, hol nem volt
mikor sűrűn hullott kinn a hó
karácsony közeledett, a város fényei
úgy ragyogtak, mint a csillagok.
Sietősen lépdeltünk a havas utcán
szorosan fogtam kezed, s te áhítattal
nézted a fénylő varázst.
Nem kérdeztél, pedig máskor
ki sem fogytál a szóból
csöppnyi négy éved kíváncsiságát
latba vetve akartál tudni mindent.
Ám akkor, némán jöttél mellettem
majd kipirult arcocskád a hideg
kirakatüveghez tapasztva nézted, hogy
el ne veszítsd azt a mesevilágot
Gyermeki éned, minden őszinteségével
Hitted –
az angyalok köztünk járnak, és
csoda történik, karácsony éjjelén.