A csend álma
Álmunk csendje
beszédes világ:
beszédes világ:
apró jelek, furcsa
képek sora.
képek sora.
De te csak kacagj,
nevess bátran
a világra!
nevess bátran
a világra!
Bennünk a csend is
szépen szól.
szépen szól.
Imádság
Minden
ember szívében
ott
van az imádság,
csak el kell csendesülni
hogy, meghallhassuk.
Dallam
Suhanó felhők között
kibukkanó Nap fénye,
szellő fútta levelek
zöld színe világlik,
s a tovatűnő percek
hullámain születő -
"Hogyanok és Miértek"
ezernyi kérdés rejtekén,
egyszer megtalállak téged,
egyszer
talán ott leszek én.
kibukkanó Nap fénye,
szellő fútta levelek
zöld színe világlik,
s a tovatűnő percek
hullámain születő -
"Hogyanok és Miértek"
ezernyi kérdés rejtekén,
egyszer megtalállak téged,
egyszer
talán ott leszek én.
Élet
Pillanatnyi
a lét,
s
az előtörő
tünékeny
álomképből
a
testet öltött
valóság
néz
vissza rád.
Önmagadon
túl
Önmagadon
túl
nem
tudsz látni,
csak,
ami
benned van –
Az
a tiéd.
Egyszer
Egyszer
régen
megszülettél,
szüntelen
vágyódás
űz –
Honnan
jöttél?
Századok
súlya
nyomja
vállad.
Porszemnyi
a test,
röpke
a lét.
Egyszer,
mégis
értelmet
nyer -
A
nagy egész!
Lélek
A lélek hangjai,
a legszebb hangok.
Szívem érzéseivel,
így fogadom be
a fényt.
a legszebb hangok.
Szívem érzéseivel,
így fogadom be
a fényt.
Elveszett
dal
Mikor
még gyermek voltál,
együtt
éltél a dallal.
Áhítattal
mondtad esti imád,
mit
nagymamád tanított neked.
Hitted
a csodát, önfeledt
éneked
elűzte, az őszi
délutánok
sötét csendjét.
Hisz
játék volt minden,
játszótársad
az egész világ!
S
most felnőttként keresed,
újra
vágysz arra a dalra.
Úgy
érzed valami elveszett.
Hívó
szavadra –
senki
sem válaszol.
Életek
A napot követi az éj,
A napot követi az éj,
s a
sötétség
hajnalban, újra fényre
hajnalban, újra fényre
gyúl.
Az
ember is így tesz,
amíg
él.
Sötétben
tapogatózva,
egyszer
csak
megvilágosul.
Színház
Kihunynak a fények, a színpad sötétbe borul.
Egyedül marad, a játék most csak neki szól.
Eljátssza, mit gondol - érez,
hisz a színház az élete.
Kihunynak a fények, a színpad sötétbe borul.
Egyedül marad, a játék most csak neki szól.
Eljátssza, mit gondol - érez,
hisz a színház az élete.
Üres a nézőtér, már véget ért az előadás
mégis úgy érzi a lelke, szárnyal
s benne ezernyi érzés, ünnepel.
Egy csacska bohóc, ki magának játszik
az üres színfalak között.
Minden este egy ajándék szívének
s a taps, a fülében még ott dübörög.
Aztán lassan-lassan indul.
Fejét lehajtva, mint egy hűséges szolga,
ki ma is elvégezte feladatát.
Egy könnycsepp gördül le arcán
e csacska bohóc, sírva nevet -
A szeretet játékán.
mégis úgy érzi a lelke, szárnyal
s benne ezernyi érzés, ünnepel.
Egy csacska bohóc, ki magának játszik
az üres színfalak között.
Minden este egy ajándék szívének
s a taps, a fülében még ott dübörög.
Aztán lassan-lassan indul.
Fejét lehajtva, mint egy hűséges szolga,
ki ma is elvégezte feladatát.
Egy könnycsepp gördül le arcán
e csacska bohóc, sírva nevet -
A szeretet játékán.
A költészetről
Szabadság ez, mi pénzzel
meg nem váltható.
A lélek örök szárnyalása
a gondolatban,
hol színes képekkel fest
a szó.
Lennék a minden
Lennék – életet adó tiszta vizű folyó
hegyorom, mely szelíden tekint a völgybe.
Lennék - kis virág a szellő fútta réten
bodros felhő, ahogy lassan úszik az égen.
Felkelő nap fényében csillanó harmatcsepp
csupán, vagy szédítő mélységű hatalmas óceán.
Bár létem porszemnyi - lennék én a Minden!
S ha az lennék – talán megbocsátana Isten.
Fény és árnyék
Fény és árnyék.
Most éppen melyik oldal,
mi hozzád tartozik?
Ellenségünk a sötét, s úgy
gondoljuk, csak a fény boldogít?
Honnan is tudhatnánk, mi a világosság?
Ha nem ismerjük a sötét oldalunk.
Áldásért miért is könyörgünk?
Ha hazug, és rideg minden szavunk.
Szeresd hát először is önmagad!
Fény és árnyék benned együtt él.
S ha ezt el tudod fogadni,
az örök áldás hidd el a tiéd lesz,
és kéretlenül is elér.
Hitem
Mi ihletem adja,
nem holmi becsvágy.
Hamis ábrándban égő sorok.
Hitem, és szívemből szóló gondolatok.
A magam prófétája vagyok!
Hűséget emberhez, a szeretet hitéhez.
Mint isteni szózatot úgy fogadom.
Vallom a megbocsátást, a tiszta szót.
Szívem, mindezekért dobog.
Szerető óvó, egyszerű szavakkal.
Hitem, tettem az emberekért.
Minden nagy út, egy kis lépéssel indul
Rajta haladva, s le nem térve.
Írok!
Míg itt leszek, míg tart e földi lét.
Mi ihletem adja,
nem holmi becsvágy.
Hamis ábrándban égő sorok.
Hitem, és szívemből szóló gondolatok.
A magam prófétája vagyok!
Hűséget emberhez, a szeretet hitéhez.
Mint isteni szózatot úgy fogadom.
Vallom a megbocsátást, a tiszta szót.
Szívem, mindezekért dobog.
Szerető óvó, egyszerű szavakkal.
Hitem, tettem az emberekért.
Minden nagy út, egy kis lépéssel indul
Rajta haladva, s le nem térve.
Írok!
Míg itt leszek, míg tart e földi lét.
Szívemben
Szívemben az egész világ!
Szívemben az egész világ!
Melyet, kezemtől vezetve
láttatok -
Költő vagyok.
Költő vagyok.
Áldás
Angyalok kísérnek utamon,
szférák zenéje énekel.
Kiválasztott lennék? Nem hiszem.
Minden lélek szabad, s ünnepel.
szférák zenéje énekel.
Kiválasztott lennék? Nem hiszem.
Minden lélek szabad, s ünnepel.
Fedezd fel hát a lelked mélyét,
varázslatos világ tárul eléd.
Mert ha benned szépen szól az ének,
a világ is szebb lesz tőle.
S hidd el, ez mindent megér.
Ha mindenki csak egy kicsi jót tenne.
Óriásit fordulhatna a világ.
Hisz szeretve, szeretetben élni,
ennyi lenne a dolgunk, semmi más.
Tetteink
Az idő, múló léptei
nyomában
Az idő, múló léptei
nyomában
vonszolod életed
történéseit.
történéseit.
Isten könnyei
Ha esik az eső, sír az ég
Isten hullajtja értünk könnyeit.
Hunyd le szemed, a szeretet
átölel - suttogják a fák
s minden levél.
A mindenséget érezd a pillanatban
összesűrűsödve egy esőcseppben
a patakban, zúgó folyóban mely
végül a tengerbe ér -
Hunyd le szemed, a szeretet átölel
hisz, minden újjászületik
Csendben szeretlek,
megszelídül szavam
álmomban vagy
mellettem
angyalszárnyon járó
gondolat.
álmomban vagy
mellettem
angyalszárnyon járó
gondolat.
Emléked
/Bihari Sándor emlékére/
Megszakadt a gondolat,
mint néma kiáltás asztalodon
az üres papír.
Tollad, örök mozdulatlanságra
ítélve.
Bennünk élsz tovább –
ahogy ránk hagyott verseid.
/Bihari Sándor emlékére/
Megszakadt a gondolat,
mint néma kiáltás asztalodon
az üres papír.
Tollad, örök mozdulatlanságra
ítélve.
Bennünk élsz tovább –
ahogy ránk hagyott verseid.
A szeretet - élet
Mosoly - szerelem
Nap és az eső
Mosoly - szerelem
Nap és az eső
a Hold és a csillagok
minden pillanat
gyönyörűség.
A vers
A vers szabad utat enged
a gondolatnak, a lélek
nyelvén beszél.
Érzéseink papíron tükröződnek -
s rajta megszáradt tintafolt
a pecsét.
A vers szabad utat enged
a gondolatnak, a lélek
nyelvén beszél.
Érzéseink papíron tükröződnek -
s rajta megszáradt tintafolt
a pecsét.
Rajzold!
Rajzold a fényt,
s felhőből mintázd
érzéseid.
Mint égi csillag
ragyogjanak,
szíved köré font verseid.
Rajzold a fényt,
s felhőből mintázd
érzéseid.
Mint égi csillag
ragyogjanak,
szíved köré font verseid.
Égi kísérők
Te drága Nap, s ti csillagok!
Mit e vén föld már hordozott,
mennyi mindent láttatok.
Vesztes csatát, újjászületéseket
jót, rosszat is -
Mit ember, csak véghezvinni tud.
Te drága Nap, s ti csillagok!
Mit e vén föld már hordozott,
mennyi mindent láttatok.
Vesztes csatát, újjászületéseket
jót, rosszat is -
Mit ember, csak véghezvinni tud.
Sose felejtsd
Lelkünk, formálódik minden
pillanatban.
Rajtad áll, gyémánt csiszolódik
vagy kavics.
Szeresd önmagad, s a világot
körülötted.
Emlékezz! Mindig tudd, ki vagy.
S miért vagy itt.
Lelkünk, formálódik minden
pillanatban.
Rajtad áll, gyémánt csiszolódik
vagy kavics.
Szeresd önmagad, s a világot
körülötted.
Emlékezz! Mindig tudd, ki vagy.
S miért vagy itt.
Költészet
Lehet dicsőség a papírra vetett
ezernyi gondolat.
Lehet dicsőség a papírra vetett
ezernyi gondolat.
S mily reménnyel kecsegtet?
Talán, lesz egynéhány mit
az utókor szívébe vés.
az utókor szívébe vés.
Az idő
Mintha az idő csúfolódnék
velünk
Mintha az idő csúfolódnék
velünk
az évek alatt, más és más
szemüveget rakna ránk.
Változunk, ahogy a világ is
körülöttünk.
Gyermekként, még minden
más.
szemüveget rakna ránk.
Változunk, ahogy a világ is
körülöttünk.
Gyermekként, még minden
más.
S később miért lesz oly nehéz?
Talán, valami fontosat felejtünk
el közben -
el közben -
játék szeretetét.
Bohóc
Bohóc vagyok!
De én egyáltalán
nem bánom ezt.
Néha furcsának tartanak,
nem értenek az emberek.
De én egyáltalán
nem bánom ezt.
Néha furcsának tartanak,
nem értenek az emberek.
Bohóc vagyok!
Bár a lelkem néha túl komoly
de te a mosolyt látod,
hisz csak játszom.
Mert bohóc vagyok.
Szeretem a bohócságom.
jól megférünk mi így.
Hisz akárcsak az érmének -
több oldalunk is létezik.
Jó vagy rossz, éppen melyik?
Döntsd ezt most már te el.
Magamban csak mosolygok,
hisz bohóc vagyok.
S mert az igazságot csak én
Bár a lelkem néha túl komoly
de te a mosolyt látod,
hisz csak játszom.
Mert bohóc vagyok.
Szeretem a bohócságom.
jól megférünk mi így.
Hisz akárcsak az érmének -
több oldalunk is létezik.
Jó vagy rossz, éppen melyik?
Döntsd ezt most már te el.
Magamban csak mosolygok,
hisz bohóc vagyok.
S mert az igazságot csak én
ismerem.Te meg fejtsd meg,
ha érdekel.
Színész
A színpadon áll, gondolatok cikáznak fejében
ám ha felgördül a függöny már a darab övé.
Hősként, vagy tán koldus ki alamizsnát kérne
szívében ezernyi dráma és víg szerep él.
Nem is lehet más, örök hittel esküdött hűséget.
Ez az élete, játszani kell!
A színpadon áll, gondolatok cikáznak fejében
ám ha felgördül a függöny már a darab övé.
Hősként, vagy tán koldus ki alamizsnát kérne
szívében ezernyi dráma és víg szerep él.
Nem is lehet más, örök hittel esküdött hűséget.
Ez az élete, játszani kell!
S ha majd elmegy, méltón e főszerephez
megköszöni, hogy itt lehetett. Hisz, utolsó leheletig játszani kell.
Isten
Ha látsz hajnali fénysugárt, mely
világítja a láthatárt.
Mezőn nyíló virágokat, melyek
színekkel hívogatnak.
S oly hatalmas bérceket, csúcsát
el nem érheted.
Gondolj arra, ez mind-mind
Én vagyok!
Kirekesztve
A lépcső szeglete neki a minden:
szobája, s az egész világ.
Pár kacat-rongya, mása nincsen
a rohanó tömeg ennyit lát.
Egész nap koldul, estére kelve
fázósan bújik szegényes rejtekén.
S egy reggel - a szél már hasztalan
ébreszti dermesztő hideggel.
Talán, gyújt valaki egy mécsest -
egy nyomorult lélekért.
A lépcső szeglete neki a minden:
szobája, s az egész világ.
Pár kacat-rongya, mása nincsen
a rohanó tömeg ennyit lát.
Egész nap koldul, estére kelve
fázósan bújik szegényes rejtekén.
S egy reggel - a szél már hasztalan
ébreszti dermesztő hideggel.
Talán, gyújt valaki egy mécsest -
egy nyomorult lélekért.
Néma kiáltás!
Szeretet nélkül,
hová jut a Világ?
Körülnézek -
S állok, döbbent némaságban
a valóság peremén.
Eltévedt lelkek
A hatalomért, bármire képes
az ember
saját hasznát lesve törtet,
mindenkit taposva el.
Csak egyszer, látná meg
valódi képét a tükörben!
Eszét vesztve menekülne -
e torzkép elől.
A keserűség árnya
Csak ülsz a szobádban bajaiddal némán,
révedő tekinteted nem látja a fényt.
Meg sem hallod az őszi szél zúgását -
rávetül a házra, a keserűség árnya.
Kérdések
Hogy is lehet, ennyire
különböző a lélek?
Mi régi kor kincse volt
dúlja enyészet.
Ki ma gúnyosan nevet,
és tiszteletet nem érez
majd őszülő fejjel, az
igazságát hol találja meg?